Ez a drámai történet eredetileg tévéfilmnek készült, ami befolyásolta a filmes gyakorlaton kívülinek tűnő kifejezésmódját, hiszen teljes egészében kilencven percben, egy zárt tárgyalóteremben játszódik. Tizenkét esküdtnek kell egyhangúlag döntenie egy fiatalember bűnösségéről vagy ártatlanságáról, akit apja meggyilkolásával vádolnak. Az esküdtek átlagos amerikaiak, akiknek hétköznapi érdekeik és munkájuk van.
A második fordulóban tizenegyen szavaznak a bűnösség mellett, és csak a nyolcadik esküdt, Davis építész ellenzi. Komoly fenntartásait fejezi ki a tárgyalás lefolytatásával kapcsolatban, és bírálja az ügy kivizsgálásának módját is. A forgatókönyv nem azt hangsúlyozza, hogy a vádlott bűnös-e vagy sem; inkább a nézeteink védelmének lehetőségeiről, a tárgyalóteremben felmerülő kételyekről és a saját kijelentéseinkért viselt felelősségről szóló szerzői reflexióról van szó. Ebben az értelemben a film messze túlmutat saját cselekményén, és egy elsietett civilizáció általános képévé válik.
A produkciós csapat szokatlan drámai feszültséget teremtett a korlátozott térbeli dimenziókban, mesterien feltárva az egyes szereplők mentális folyamatait az esküdtszéki tanácskozásokon, ahol a legapróbb részlet is szimbólum értéket ölt. Lumet aprólékos kompozíciói és az összes vonal erős hangsúlyozása szinte tökéletes. A kiváló forgatókönyv, a kivitelezés magas szintű professzionalizmusa és az egyes szereplők tökéletesen árnyalt alakításai hozzájárultak e szokatlan mű magas és maradandó értékéhez. Érdemes megemlíteni, hogy a 11-es számú esküdtet Jiří Voskovec játszotta. A filmet 1957-ben Oscar-díjra jelölték...
Keresés: ""
